Fűnyírófelújítás

Míg a festék szárad, van időm írni. Bár itt is, mint megannyi hasonló projektben az idő kritikus tényező, és a kapkodás, időszűke mindig valaminek a kárára megy, én mégis türelmetlen ember vagyok, most is, a festés előtti előkészítés aprólékos folyamata, a várakozás a rétegek közt kikészít. De addig is gépelek, és elmesélem, hogy jön a festés a fűnyíróvásárláshoz.

A fű nő, a szezon kezdődik, az idő fogy a beszerzésre, fűnyíróra van szükség mihamarabb. Máris hátrányból indulok, és persze olcsón, jót kell találni, közelről. Újat nem akartam venni, ami ezek közül olcsó, az annyit is ér, a rendes gépek ára meg az egekben. Meg hát autóban is ugye eddig milyen jól bejött a használt (nem), miért ne keressek fűnyíróból is, szüleimnél is mindig ilyen gépekkel dolgoztam, folyamatosan cserélődtek körülöttem a jobb és rosszabb fűnyírók. Jól megmaradt bennem, hogy a Briggs motorok a jók, emlékszem az indiánfejes Tecumseh fűnyírókra, amiből egyet a vasba tolva tönkre is vágtam jó régen. Így hát Jófogáson és Marketplacen kerestem - hol máshol, hogy megtaláljam magamnak az első sajátomat. Bár nem nagy telek és nincs derékig érő fű sem, amivel meg kellene hetente közösen birkóznunk, mégis egy korrekt, erős gépet kerestem, ami bírja a tempót velem, mert én néha futok a fűnyíróval. A szempontok:

• Motor: Első körben Briggs vagy Honda, legalább 4,5 lóerő, benzines. Én hálózati elektromossal meg akksissal nem akartam szenvedni, jó az, ha berreg, kissrácként is fűnyíráskor a benzin szipuzása volt a legjobb rész. Sajátmárkás meg kínai motorok részemről kilőve, sem nem tartósak, sem alkatrész nem érhető el hozzájuk. Egy Briggs Quantumot szervizelni meg egy LEGO Technic szintje kb.
• Váz: nem vagyok válogatós, fém legyen, legalább egy 40 cm vágásszélesség, de 50 cm-nél nem nagyobb, hogy egyszerre vigyen is, és emellett könnyen lehessen menőverezni is. Önjáróság nálam nem szempont, nagyobb a súlya is, plusz meghibásodási lehetőség, nehezebben dobja ki magából a levágott füvet, és lassú is. Fűgyűjtő viszont kell.
• Gyors piackutatás alapján meghatároztam, hogy 60 000Ft-nál én többet nem akarok adni érte, ebbe férjen bele.
• És persze a közelség: fél, nagyon max egy óránál tovább ne kelljen utazni érte.

A kínálatban pörgött a sok a szemét, gagyi, szétrohadt, lerúgott, gyenge gép, volt aki nem válaszolt, volt akinek megírtam, hogy komolyan gondolja-e hogy 120-ért akarja eladni a felét nem érőjét. Azt mondta, teszteli a piacot, majd egy nappal később rámírt, hogy 60-ért vihetem. Ami feltűnt, hogy a nyugati országrészben sokkal jobb ajánlatok vannak. Vélhetően a nyugatról behurcoltak öntik el a Dunántúlt, de tényleg korrekt áron az épkézláb, jól felszerelt, erősebbek jöttek szembe a hirdetések között.

Akár választhattam is volna, 675 és 650-es Briggsek

Utólag bánom, hogy egy közeli, jó állapotú, Briggs 650-es motorú gépet nem vettem meg, mert nem engedett az eladó a 60-ból, de volt egy másik, ami ígéretes volt. Ez pedig egy piros, MTD fűnyíró volt, aminek különlegessége, hogy Kawasaki motor ült a vázon, pontosabban egy FJ180V. Utánaolvasva (és meglepően sokat segít e témában a ChatGPT is) ez egy kifejezetten tartós és erős motornak mondott példány, Kawasaki motorok sokszor fordulnak elő fűnyírótraktorokban is.

A megnyerően pofás Kawa

A gyártó honlapján minden specifikáció, magyar nyelvű útmutató rendelkezésre áll. A hirdetés szerint Balatonon használták, friss olaj, élezett kés. Egyetlen, nem túl sokat mondó kép (később kérésemre került fel még), de mi baj lehet?

A kép alapján rozsdának nyoma sincs

Minél többet olvastam utána a motornak, annál jobban megbabonázott. Átlagnál halkabb is, nyomatékos is, felsőbb kategória. Most már csak azért is ilyet akartam, legyen tapasztalatom ezzel is, kuriózum, egyediség, nem csodálatos?

Időpontegyeztetés, aztán irány megnézni. Fél óra autóút volt, egy budapesti társasház pinceszinti tárolóhelyiségében böktek rá, hogy hát ő lenne az, mindezt egy 50W-os izzó fényénél. Megvolt a fűgyűjtő és mulcsoló betét is. Ami feltűnt, hogy a penge kisebb volt, mint amire számítottam (rákérdeztem, szerinte 50 centis, jó'vanöreg, ez nem a ****od, hogy hazudnod kelljen a hosszáról). Itthon én is lemértem, kb 40 centis (meg a penge is). Felül pattogzott a festék róla, és az alja egyébként füves volt, ez utóbbi rossz jel amúgy is, ha nem takarítják az alját, akkor rapid sebességgel képes elrohadni a késház. Még akkor visszafordulhattam volna. De hát szorít az idő, nincs épp jobb ajánlat, ennyit utaztam már érte, és hát a motor hangja, valamint a tipikus illat, ami beterítette a pincét a próba után elbódított, és egy 10% alku után elhoztam, íme:

Hát itthon van a kis ROHADék

Itthon jobban szemügyre véve a festék alatt rosszabb a helyzet, mint elsőre tűnt, és alulról letakarítva a füvet jelentős korrózió bukkant elő, ahol pedig már anyag sem volt, a napsugarak fénylő csillagokként ragyogtak kétségbeesett arcomba a szitává vált házon keresztül.

Itt a motort már le is kaptam, lássuk mivel állunk szemben

Nyilvánvalóvá vált, hogy ez így nem maradhat, egy szezon alatt kuka lett volna az egész, ha nem foglalkozok vele. Ha kezdek a szituációval valamit, három opció lebegett a szemem előtt:

• Veszek egy másik vázat. De nem leltem eladó vázat a közelben, olyat, ami meg is felelt volna az elvárásoknak. Vehettem volna egy teljes fűnyírót, de akkor meg el kellett volna adnom a meglévő motort róla, és még megint idő meg utánajárás, hogy nehogy újra (rozsda)lyukra fussak.
• Létezik hozzá gyári ház újban. De az 40 ezer Forint. Annyiért kösz nem.
• Megpróbálom megmenteni a jelenlegi házat.

Nyugtáztam magamban, hogy kiadásom is lesz, időm is rámegy, szánhattam volna rá még pár napot és Forintot, meg különben is mentem volna feleségül a Hufnágel Pistihez. Na mindegy, az utóbbi mellett döntöttem. Sokat nyomott a latban az, hogy kihívásként, mókaként, mondhatnám kikapcsolódásként tekintettem rá. Az autók tutujgatásában is azt szeretem, hogy a folyamat során javítok, fejlesztek, szebbé teszek valamit, miközben magam is többé válok, tanulok, tapasztalatot szerzek, ami a későbbiekben még jól jöhet. Persze, magyarázom a bizonyítványom, kitalálom én mögé az ideológiát, miért is jó nekem, hogy szívok ezzel is.

Meg is fogalmazódott bennem a cél, a szükséges eszközök, a folyamat, összeállt a fejemben egy terv, melyet egyrészt működőképesnek, másrészről saját kezűleg kivitelezhetőnek találtam: mivel hegeszteni nem tudok, és nem is akarok, az elvékonyodott, hiányos részek pótlására és megerősítésére a még jóég tudja mikor rendelt, Aliexpresses kétkomponensű epoxit fogom végre kipróbálni.

Nosza neki, szét is kaptam darabjaira, hogy az elemekkel külön tudjak foglalkozni.

Itt már látszanak a csiszolás nyomai

Első körben fúrógépbe rögzíthető drótos tányér és fazék kefékkel próbálkoztam az akksis fúrómmal, még akkor is, ha tudtam, az ide kevés lesz, de ha a rohadt füvet le tudja vakarni, hogy később jobban lássam, mivel is állok szemben, már megérte.

Lehet ezekkel bohóckodni, csak nem érdemes

Azán végre kipróbálhattam a tisztítókorongot, négertárcsát, nigadiszket, hívjuk bárhogy. Ezúton is köszönet @sokparaszt Péternek, aki pár hónapja elültette a fejemben annak magját, hogy én ilyet akarjak, és valamire használjam a közeljövőben. Nosza, sarokcsiszolóra hopp fel - persze ha már a jó öreg Makita előkerült, Makita korongot vettem rá. Ez a kombó már nem kérdezett, pontosan azt, és úgy tette, ahogy vártam tőle, hamar fémtisztán fénylett mindenhol, ahol még maradt anyag.

Felavattam az új védőszemüveget is, elkelt. Természetesen abban a pillanatban megleltem az elveszettnek hitt előző szemüvegemet. Csakaszoki.

Így már azért jobban néz ki. Magához képest.

Az alsó felén azért kipróbáltam még egy durvább rozsdaeltávolító eszközt, ami meg a tincsezett egyenes drótkorong volt a sarokcsiszolón. Na az egy veszélyes játék (erre a mai napig emlékeztet a gyógyuló mutatóujjam is, amibe belepuszilt a korong), de amit lehetett el kellett távolítani a rozsdamarózás előtt, azt kíméletlenül le is vakarta a házról. Jöhetett hát a jó öreg RO55, épp elfogyott a fél flakon, ami itthon volt még. Másnapra szépen láttatta is az eredményt, lásd az alábbi képen. De mivel türelmetlen voltam, még aznap bekevertem nagy nehezen az epoxit (bezzeg annak nem tett jót az idő), és találtam valami hálószerű anyagot is, amivel a lyukas részeket alulról befoltoztam. Fogalmam sincs, mi az az anyag, úgy bukkantam rá kvázi a lomok között, zero waste. Sem a jó ideje állt Alis kétkomponensű, sem én nem álltam a helyzet magaslatán, de gondoltam úgy sem számít nagyon, ráadásul nem is fog látszani.

A RO55 dolgozott, az epoxi megkötött másnapra

Míg a RO55 kifejtette hatását, nem bírtam ki, hogy a többi alkatrészt is ne hozzam rendbe. Így amit csak lehetett CochChemie Green Starral lemostam, aztán szintén CC PSS műanyagápolóval kezeltem. Nem vittem túlzásba, pareto elvet alkalmaztam, kevés befektetett munkával is látványos az eredmény, máris jobban esett ránézni, ez ösztönzően hatott, motivált.

A kerekek csapágyazásával nincs gond szerencsére

Annak a szárnak a tövét még azért lefújtam feketére, azt már hegesztette valaki korábban

Másnapra ugyebár teljesen kikeményedett az epoxi, így a külső felén vissza lehetett csiszolni. Sokat látott Black & Decker rezgőcsiszolóm csak melegedett, a 180-as papírok sorra fogytak, de nagyjából síkba értek a felületek.

A csiszolás nem az én sportom, türelmet kíván. Még egy kis zsírtalanítás, és a festés előkészítése részemről ezennel lezárult.

Az alja kapott néhány réteg Hammerite-ot, spréééset, ezen a ponton kezdtem el ezt a bejegyzést írni a rétegek közti várakozás alatt. A várakozáson felül azt is nagyon nehéz megállni, hogy ne akarjak túl sokat fújni egy rétegben (így is megfolyt).

Első réteg alul. Hol van még a vége?

Izgatott voltam, mert a felső részre így új színt választhattam, praktikusan a Hammerite palettájáról. Volt kék, volt boldogság, és bónuszként volt szél, ami a szabad ég alatt festést megkeserítette.

Volt egy másik izgalomfaktor is: vajon elég lesz-e egy flakon festék a teljes fedéshez?

Toporzékolva vártam, hogy mikor húz meg legalább annyira a felső részen a festék, hogy az aljára pár rétegben alvázvédőt is tudjak fújni, utána meg csak ültem, és gondolkodtam: az időjárás egyre inkább esőre áll, nemsokára indulás vidékre, ez itt előttem még darabokban, mikor fogok füvet nyírni?

Volt ideje megérkezni az új késnek is, immáron a házhoz passzoló a méret. A képen még nem látszik, de a jobb oldali csavar feje és az a fémlapka is kapott festéket egy kis csiszmissz után, ne maradjon ki a jóból már ez sem.

A motor egyébként jó állapotnak örvend kívülről, olaj is szép, légszűrő is tiszta, semmi gyanús nyom.

Ennek ellenére természetesen nem maradhatott el a tisztítás, műanyagápolás róla sem. A berántó nem akarja visszahúzni magát rendesen, ennyi az egyedüli baja - egyelőre.

Annak ellenére sem  bírtam tovább várni, hogy minden abba az irányba mutatott, hogy húsvét előtt itt már nem lesz fűnyírás, és hogy ezen a ponton mindegy lett volna az is, ha a dunántúli kínálatból veszek és viszek fel magammal egy fűnyírót, amit időráfordítás nélkül hadra tudok fogni azonnal, és spórolhattam volna magamnak időt, pénzt, energiát. Össze sem merem adni, mekkora költség volt pluszban a vételáron felül a felújítás, még ha csak az alapanyagok árát nézem, a munkadíjat nem is számolva.

Az eső is eleredt, be is sötétedett, de nem érdekelt, a technika összeállt, büszkén tekintettem a végeredményre. A teraszon még beröffentettem egy fél percre, aztán azóta lassan egy hete várja, hogy első éles bevetésén vehessen részt.

Most mondd, hogy nem áll neki jól ez a szín!